HTML

paperback

NőkBudapestBűnFérfiakHazugságSZexGyilkosságSzerelemKínRejtélyNőkÁrulásIgazságMenekülésGyőzelemNők

Friss topikok

  • spiccpork: Nahát,köszi szépen:) (2009.07.13. 23:47) hétnullás ajánlat
  • pinpinup: Highway to hell. Észrevétel (a nőnek nincs annyi ideje, h beüljön a fotelba, miután leönti Zöldet... (2009.07.08. 10:53) a rejtélyes szőke

Linkblog

hétnullás ajánlat

2009.07.08. 18:25 spiccpork

 Csodálkozva nézett végig a nőn. Talán amiatt ahogyan a cigarettáját tartotta, két ujja közé csíptetve, tenyerét felfelé fordítva, vagy az arckifejezésében volt valami, nem tudta eldönteni de megmagyarázhatatlan hűvös közöny sugárzott róla. Miután felhúzta a redőnyöket az ablakokról és fény öntötte el az addig sötét lakást, arra sem vette a fáradtságot, hogy körbenézzen. Mintha nem is érdekelné, hol van, kinek, milyen embernek az otthonába lépett be hívatlanul. És az a hideg, céltudatos módszer is amivel felébresztette őt, megdöbbentette és elkápráztatta.

- Yvonne. Mondta és hűvös kezével egy pillanatra határozottan megszorította a jobbját.

Nem kért kávét, sem teát. Egyik cigarettáról gyújtott a másikra. Hosszú lábait egymásra vetve- talán csak néhány centiméterrel lehetett alacsonyabb nála- hátradőlt a fotelben és türelmesen, mint akinek semmi sem sürgős, várta, hogy felöltözzön. Fekete kosztümöt viselt, fején egy ódivatú keskenykarimájú kalappal amiből rövid, finom fátyol lógott a homlokába. Kék szemei hűvösen csillogtak a vékony anyag mögött, ajkai a halvány színű rúzs  miatt alig látszódtak.

A férfi fehér vászonnadrágot és világos zöld inget húzott, jegeskávéval a kezében telepedett le szemben az idegen nővel, az asztal túloldalán.

- Tehát Yvonne. Kortyolt egyet a poharából, elégedetten csettintett és várakozó pillantással hátradőlt a fotelben.

- Azért jöttem, hogy munkát ajánljak…

- Miért, munkára van szükségem?

- Tudom, hogy jó képessége van ahhoz, hogy eltűnt dolgokat találjon meg…vagy eltűnt embereket.

- Kitől tudod?

- Ez nem fontos- türelmetlenül legyintett a cigarettát tartó kezével- tudja, hogy magát sokan ismerik azokban a körökben ahonnan én is és maga is származunk.

- Hm, miért honnan származom én?

- Ugyan,felesleges ez a játék. Munkát akarok ajánlani önnek, egy személyt keresek.

A férfi csendben a homlokához emelte a hűvös poharat, végighúzta rajta, majd lassan elmosolyodott.

- Ha annyi mindent tudsz rólam, gondolom utánam néztél, akkor azt is tudod, hogy nem vagyok magánnyomozó, sőt azt is, hogy miért jöttem el ilyen távol „azoktól a köröktől”, valószínűleg azt is tudtad, hogy a válaszom: nem. Nem fogok neked dolgozni.

- Igen, erre számítottam. Yvonne arca meg sem rezdült, lassan, oda sem figyelve elnyomta a cigarettáját egy poháralátéten ami a dohányzóasztalon porosodott. Ezért gondoltam, hogy olyan összeget ajánlok majd fel sikerdíjnak amit még egy olyan családból származó csodabogár sem tud visszautasítani mint ön. Egy hét számjegyű sikerdíjat.

- Ugyan, ha vállalnám, sem a pénzért tenném.

- Rendben. Befejezettnek tekintette a vitát, felállt és kifelé indult, de az ajtóban megtorpant és visszafordult.

-  Egy gyilkost kellett volna elkapnia. A férjemet megölték és a rendőrség egyhelyben toporog. És képzelje, ezt a képet a férjem íróasztalában találtam, a halála után.

Egy színes képet vett elő a táskájából és a fiatalember felé nyújtotta, aki kelletlenül vette át, aztán mikor meglátta mit ábrázol a fotó, hirtelen elkomorodott.

- Ez most valami vicc?

-  Úgy nézek ki, mint aki viccel? A szemei hidegen, pala kéken csillogtak a finom fátyol mögött.

-  Ugye, máris érdekli a dolog.

- Nem, most már még annyira sem érdekel mint egyébként. A nő kezébe nyomta a képet és becsukta mögötte az ajtót.

2 komment

a rejtélyes szőke

2009.06.28. 22:22 spiccpork

Engedd meg, hogy bemutassam a főszereplőket:

 Hosszú hetek óta nem esett egy csepp eső sem, az utak, járdák puhára olvadtan verték vissza a forróságot. Minden éjszaka villámlott és mennydörgött a távolban de a vihar soha nem érte el a várost. Mindig csak a látóhatár szélén, valahol sok- sok kilométernyire tombolt, hetek óta táncoltak a sárgás színű, néma villámok az égen. A lidérces villanásokban a szabadságszobor maga is táncolni látszott, zizegett a levegő a feszültségtől de esni csak nem akart.

               Rezgett a levegő az út felett, ahogy a rozoga sárga villamos végigcsörömpölt a Szabadság hídon, a Duna hullámai csillogva verték vissza a forró délután perzselő napsugarait.

A fiatal férfi anyaszült meztelenül feküdt a szoba közepére állított kanapén. Pár lépésre tőle egy ventilátor halkan keverte a levegőt, a leeresztett redőnyök résein át a bágyadt délutáni nap csíkjai pont a hátára estek, hangosan szuszogva aludt. Néhány lakással odébb valaki éppen zongoraleckét vett. A körfolyosón, ahova a szoba ablakai nyíltak, gyors léptekkel egy nő sétált végig, léptei hangosan koppantak a csempéken, alakja egy pillanatra kirajzolódott a redőny résein át, aztán továbbsuhant. A következő pillanatban megszólalt a csengő.

A hangos berregő hang becsörömpölte az egész lakást, a férfi a kanapén meg sem moccant. Mikor a csengő elhallgatott a csend és félhomály ami megtöltötte a lakást, hirtelen még sűrűbb lett. Valahol a sötétben a lakás mélyében megszólalt egy telefon. Hangos dobozhangon játszani kezdett egy régi dalt: „I am on the high way to hell”. Aztán, a rezgéstől, nagyot csattanva leesett valahonnan és elhallgatott. Újra megszólalt a csengő de a férfi még mindig mozdulatlanul, hangosan szuszogva aludt. A nő aki az ajtó előtt állt most a kilincsel próbálkozott és az ajtó a következő pillanatba kitárult, fénnyel, meleggel és a város délutáni zajával töltve meg a szoba levegőjét. Lassú léptekkel besétált a lakásba, megállt a fekvő férfi fölött, egy pillanatig nézte, aztán cigarettát vett elő a táskájából és rágyújtott. Nyugodtan, minden slukkot mélyen leszívva dohányzott, aztán a félig elszívott cigarettát egy a földön álló pohárba dobta ahol a csikk sziszegve kialudt. A férfi még mindig mélyen aludt.

A nő, táskáját a hóna alá szorítva, lassú léptekkel elindult felfedezni a lakást. A nappaliból, ahova a bejárati ajtó nyílt, nagy kétszárnyú ajtón át lehetett belépni a hálószobába és egy kisebb ajtón át a konyhába. Belépett a kicsi, praktikusan berendezett helyiségbe, megállt a hűtő előtt és kinyitotta. Ahogy kihúzta a fagyasztó fiókjából fehéren szállt fel a fagyos pára, leghátsó zugaiban keresgélt a kezével, kivett egy keményre fagyott formátlan, zúzmarás tasakot. Kezében azt ropogtatva visszasétált az alvó férfihoz, megállt fölötte, majd egy hirtelen mozdulattal a zacskót a csupasz háta fölött széttépte. Másfél kiló jéggel kevert fagyott zöldborsó ömlött a fiatalember hátára, aki egyik pillanatról a másikra abbahagyta a nyugodt szuszogást szinte még fel sem ocsúdva ugrott fel a kanapéról, artikulátlanul ordítva próbálta lesöpörni magáról a bőrére tapadt jégszemcséket.

- A rohadt mocskos kurva életbe! Vérben forgó szemekkel meredt a nőre aki egy puha fotelből, hátradőlve nézte végig a zajos ébredést.

- Ki a franc vagy te, hogy bepofátlankodsz ide hívatlanul és majdnem megölsz?!? Dühösen a nő felé indult, aki az egész jelenetet hűvös távolságtartással nézte végig, léptei hangosan döngtek a keményfa parkettán. Lehajolt, két kezével megragadta a vállait és az arcába sziszegte:

- Ugye tudod, hogy most meg is ölhetnélek! Erre ő felemelte a kezét az arcához és grimaszolva, néhány gyors mozdulattal elhessegette a fiatalember kellemetlen leheletét az orra elől.

- Jaj, maga teljesen másnapos, kérem, ne hajoljon ilyen közel!

A férfi csak most tért magához, zavartan felegyenesedett, végignézett magán, saját meztelenségét látva zavartan beletúrt kócos, homlokába lógó hajába, elfordult.

- Nem, igazából aznapos.

Azzal kisietett.

1 komment

egy befogadó prosti

2009.06.25. 19:40 spiccpork

Hogy mi történik egy ugyanolyan napon Budapesten,igazából, miközben az Alkotás út ugyanúgy bedugult már Budaörsnél ahogy szokott, nem jön a villamos hosszú percek óta és rohadt politikusok pedig még mindíg hazudoznak, megtudhatod alul. Érezd jól magad:)

 

 

A szőke pihék áttetszően csillogtak combján a késő délelőtti napfényben. Hosszú vékony ujjaival lustán simogatta feszes hasán a halvány bőrt, mellei puhán, mint a hab, dőltek oldalra, zöld szemeivel unottan méregette saját képmását az ágy fölött plafonra szerelt hatalmas tükörben. Hosszú vörös haja szétterül az arca körül, a levegőben halványkék cigarettafüst gomolygott lassan, a város zaja tompán szűrődött be az utcáról.

- Ugyan Zöld, ez minden férfival megtörténik néha, ha komolyan venném a dolgot tulajdonképpen meg is sértődhetnék...ahányszor ez már előfordult.

- Mmfff, mmrrrrmmm…A férfi a hasára fordulva, meztelenül feküdt mellette, fejét a fehér selyemhuzatú párnába fúrta.

- Biztos fáradt vagy, egészen egyszerűen el kéne hagynod magad. Hagyni, hogy segítsek neked ellazulni, nem tudom, hogy kinek akarsz bizonyítani. Nekem aztán nem kell, abban biztos lehetsz.

Zöld kiemelte arcát a párnából.

- Kikészültem Kata, úgy érzem magam, mint egy kiivott, kiürített és ott hagyott pohár. Soha nem voltam még ilyen rosszul.

- Ne csináld már, minden rendben van veled, te vagy a tökéletes pasi. Hosszú hajával végigsimította a férfi hátát, finoman belecsókolt a nyakába, aztán csiklandósan belekuncogott a fülébe:

- Gyere, had bizonyítsam be neked.

A férfi hirtelen felült, félretolta a nőt, mintha észre sem vette volna a közeledését. Egy szürke galamb repült az ablakpárkányra, lábai halk, kaparászó hangot adtak a bádoglemezen. Zöld a madárra függesztette kétségbeesett szemét.

- Úgy érzem az a nő kivette belőlem a maradék jót is ami még volt bennem- megkopogtatta a mellkasát- tökéletesen üres vagyok, el sem tudom mondani milyen érzés ez.

- Na, jó- Kata lemondóan sóhajtott, magára húzta a takarót- ha akarsz beszélgethetünk is, mond el mi van azzal a lánnyal.

A férfi halványan mosolyogva nézett rá a válla fölött.

- Szerelmes vagyok bele, gyűlölöm és imádom. Ha a közelemben van, úgy érzem meghalok, nem tudok nélküle élni.

A lány nevetve fejbe vágta egy kispárnával.

- Úr Isten, te tényleg szerelmes vagy, végre téged is elkapott valaki. Na, mesélj, mindent tudni akarok, mond el az egész történetet az elejétől, onnan hogy először megláttad addig, hogy itt kötöttél ki nálam. Megfenyegette az ujjával:

- Minden mocskos kis részletet tudni akarok!

- Angyal vagy, csak hozzád jöhettem, egy értelmes nőre volt szükségem.

- Jól van, hallgatlak. De az időmet ki kell fizetned, akkor is ha csak beszélgetünk, ugyanannyit amennyi a szokásos, imádlak, de nem kivételezhetek veled, meg kell élnem valamiből.

 

 A galamb suhogva elröppent a párkányról. Április volt, az ablak alatt a park fái virágba borulva bólogattak lassan a friss tavaszi szélben. Két miniszoknyás lány egymásba karolva sietett végig a park sóderos sétálóútján, kikerültek egy kutyát sétáltató idős urat és eltűntek az átellenben álló egyetem kapujában. Budapest csak pár hete ébredt a téli álomból, pezsgett az élettől, új tavaszi ruháját próbálgatta. 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása