Hogy mi történik egy ugyanolyan napon Budapesten,igazából, miközben az Alkotás út ugyanúgy bedugult már Budaörsnél ahogy szokott, nem jön a villamos hosszú percek óta és rohadt politikusok pedig még mindíg hazudoznak, megtudhatod alul. Érezd jól magad:)
A szőke pihék áttetszően csillogtak combján a késő délelőtti napfényben. Hosszú vékony ujjaival lustán simogatta feszes hasán a halvány bőrt, mellei puhán, mint a hab, dőltek oldalra, zöld szemeivel unottan méregette saját képmását az ágy fölött plafonra szerelt hatalmas tükörben. Hosszú vörös haja szétterül az arca körül, a levegőben halványkék cigarettafüst gomolygott lassan, a város zaja tompán szűrődött be az utcáról.
- Ugyan Zöld, ez minden férfival megtörténik néha, ha komolyan venném a dolgot tulajdonképpen meg is sértődhetnék...ahányszor ez már előfordult.
- Mmfff, mmrrrrmmm…A férfi a hasára fordulva, meztelenül feküdt mellette, fejét a fehér selyemhuzatú párnába fúrta.
- Biztos fáradt vagy, egészen egyszerűen el kéne hagynod magad. Hagyni, hogy segítsek neked ellazulni, nem tudom, hogy kinek akarsz bizonyítani. Nekem aztán nem kell, abban biztos lehetsz.
Zöld kiemelte arcát a párnából.
- Kikészültem Kata, úgy érzem magam, mint egy kiivott, kiürített és ott hagyott pohár. Soha nem voltam még ilyen rosszul.
- Ne csináld már, minden rendben van veled, te vagy a tökéletes pasi. Hosszú hajával végigsimította a férfi hátát, finoman belecsókolt a nyakába, aztán csiklandósan belekuncogott a fülébe:
- Gyere, had bizonyítsam be neked.
A férfi hirtelen felült, félretolta a nőt, mintha észre sem vette volna a közeledését. Egy szürke galamb repült az ablakpárkányra, lábai halk, kaparászó hangot adtak a bádoglemezen. Zöld a madárra függesztette kétségbeesett szemét.
- Úgy érzem az a nő kivette belőlem a maradék jót is ami még volt bennem- megkopogtatta a mellkasát- tökéletesen üres vagyok, el sem tudom mondani milyen érzés ez.
- Na, jó- Kata lemondóan sóhajtott, magára húzta a takarót- ha akarsz beszélgethetünk is, mond el mi van azzal a lánnyal.
A férfi halványan mosolyogva nézett rá a válla fölött.
- Szerelmes vagyok bele, gyűlölöm és imádom. Ha a közelemben van, úgy érzem meghalok, nem tudok nélküle élni.
A lány nevetve fejbe vágta egy kispárnával.
- Úr Isten, te tényleg szerelmes vagy, végre téged is elkapott valaki. Na, mesélj, mindent tudni akarok, mond el az egész történetet az elejétől, onnan hogy először megláttad addig, hogy itt kötöttél ki nálam. Megfenyegette az ujjával:
- Minden mocskos kis részletet tudni akarok!
- Angyal vagy, csak hozzád jöhettem, egy értelmes nőre volt szükségem.
- Jól van, hallgatlak. De az időmet ki kell fizetned, akkor is ha csak beszélgetünk, ugyanannyit amennyi a szokásos, imádlak, de nem kivételezhetek veled, meg kell élnem valamiből.
A galamb suhogva elröppent a párkányról. Április volt, az ablak alatt a park fái virágba borulva bólogattak lassan a friss tavaszi szélben. Két miniszoknyás lány egymásba karolva sietett végig a park sóderos sétálóútján, kikerültek egy kutyát sétáltató idős urat és eltűntek az átellenben álló egyetem kapujában. Budapest csak pár hete ébredt a téli álomból, pezsgett az élettől, új tavaszi ruháját próbálgatta.
